A történet úgy kezdődött, hogy szombat este néztem a tévét és gondoltam egyet: ki kéne próbálnom az én kis pipámat.
Ezzel az ötlettel igazából semmi baj sem volt addig, míg rá nem jöttem, hogy a dohányaimnak hűlt helye van.
Kicsi keresés után rátaláltam az egyik polcom legtetején egy kissé poros, kissé lejárt dohányomra.
Nézegettem, forgattam, és hát ugyebár a dohány már lejárt 2007-ben. Amint tudtam, rákerestem a neten, hogy nem lesz-e bajom a lejárt dohánytól. És mint derült égből villámcsapás, rátaláltam a vizipipablogra és szerencsémre a legelső cikk a pipabörze volt ahonnan megtudtam, hogy semmi bajom nem lesz a dohánytól. Eddig igazából semmi érdekes nem volt a pipázással kapcsolatban csak annyi hogy olyan dohányt szívok amit Magyarországon nem lehet kapni.
Igazán díszes csomagolás rejtette a dohányt, amire szép nagy betűkkel rá volt írva hogy “fakhur banana” . Kicsit furcsa volt nekem, mert először azt hittem, hogy csak rosszul olvastam és ez mégis al fakher, de nem…
Körülbelül 3 órán keresztül törtem a fejemet hogy nekem honnan lehet fakhur dohányom.
Végül rájöttem ,hogy egy barátom hozta nekem szuvenírként Iránból.
Semmi baja nem volt a dohánynak. Mellesleg nagyon erős, édes íze volt, amit az illata is mutatott .
Pozitívan emlékszem vissza a pipázásra, nálam ez 10/9 .
Arnold
| < Előző | Következő > |
|---|







