Amint megvettem első (és eddig egyetlen) pipámat, édesapám is azonnal rákapott az ízére. Amikor otthon vagyok, és egyedül szívok vagy épp a barátokkal, mindig csatlakozik ő is, lassacskán pedig nagyobb szakértővé válik, mint én. Apa kísérletező hajlamaitól a vízipipa sem menekült, sorra javasolja a dohánykeverékeket, meg az egyéb ötleteket, hogyan lehetne még jobban feldobni a már amúgy is fenséges kikapcsolódást.
A múlt héten azonban hatalmas baleset történt, egy sátrazós összeröffenésen eltört a kerámiatölcsér, én pedig vérző szívvel állítottam haza, szomorúan újságolva a tragédiát. Apám azonnal előrántotta a pillanatragasztót, de két szívás után ismét elengedte a ragasztás, és ketten álltunk a “földi maradványok” felett, töprengve, ugyan mi lesz a mi közös esti pipázásunkkal.
És akkor jött ismét Apa ötlete: fából tölcsér. És mivel faesztergályos, meg a műhely tulajdonképpen a kertben van, már rohant is hátra, megfelelő alapanyagot keresni. Én pedig csak álltam és álmélkodtam: Fából tölcsér?!
Mire hátraértem, már megvolt a hengeres formájú bükk fadarab, megtörtént a mintavétel a csúful járt tölcsérről, az eszterga átállítása, és megkezdődött a munka. Alig fél órába került, mikorra az egyszerű fából művészi pipa-eszközt kaptam, még egy kis csiszolás, utolsó simítások, és már próbálhattam is.
Na és hogy milyen lett a végeredmény?
A tölcsér belső részét is kibéleltem alufóliával, kilyuggattam, bele a dohányt, az többi része meg már a szokásos rendben zajlott. Amikor ráraktam a szenet, afféle “most ugrik a majom a vízbe” közhellyel vártam a füstöt, mondanom sem kell, nem számított sokra. De jött, eleinte kevés, de pár perc után nem lehetett különbséget érezni a standard kerámiatölcsér meg e között. Semmi mellékíz, jól szigetelt, várakozáson felüli volt.
Amitől még aggódtam, hogy esetleg elszenesedik a fa vagy valamilyen formátumban károsodik, de a belső alufólia-rétegnek köszönhetően egyelőre ilyen sem történt ( s mint megtudtam, a könnyen elérhető fajták közül a bükk az egyik leghőállóbb fajta. Biztos így van, nem értek hozzá).
És mi ebből a tanulság? Semmi. Még mindig a kerámia tölcsér marad a kedvenc, de ilyet is ki kell próbálni, és a haverok és ismerősök azóta is csodájára járnak ennek a furcsaságnak, ami megmarad “tartaléktölcsérnek”, hátha még egyszer nem kívánt baleset történik.
Köszönöm, hogy végigolvastátok eme kis szösszenetet.
Nukusz
grat. a faternak| < Előző | Következő > |
|---|
© 2006 - 2010 Vizipipa.eu | Minden jog fenntartva.