Egy zord decemberi napon a fotelben ülök, kint süvít a szél, gondolataim messze kalandoznak.
Teát kortyolok, a szekrényen ott van a vízipipa. A nyugalom és az unalom teljesen hatalmába kerített, senkinek sincs kedve kimozdulni otthonról, ezért vagyok egyedül.
Nem úgy, mint azon a forró nyári napon, amikor rohamtempóban készültem a Duna-parti sátorozásra. Pakoltam fel a holmijaimat a biciklimre, sátor, hálózsák, pipa…
Már nagyon régen szerettünk volna találkozni, de eddig nem sikerült, a fele csapat nyaralt a másik fele dolgozott, viszont most mindenki ráér szuper lesz. Elkészültem az összepakolással, felpattantam a biciklimre és egyenes célba vettem a Duna-partot. Én értem oda elsőnek, kicsit vártam és sorra tűntek fel az ismerősök, rég látott arcok, régi barátok. Nagy lelkesedéssel fogadjuk egymást. Elkezdjük felállítani a sátrat, természetesen fél óra szerencsétlenkedés után rájövök, hogy azért nem sikerül mert valami le van szakadva a sátorról, a hiányzó darabot egy nagy kővel pótolom. Már sokszor voltam ezen a helyen, egy gyönyörű kis tisztás a Duna-parton fákkal körbe kerítve egy hely amit talán csak a horgászok ismernek rajtunk kívül. Elmegyünk fát gyűjteni, hamarosan sötétedik, és éhesek is vagyunk, következhet a tűzrakás. Gyönyörű kis tábortűz lobog a tisztás közepén, körbe üljük, nyársazunk. A nap szép lassan eltűnik a hegyek mögött, hirtelen kezd sötétedni.
Itt az ideje a pipázásnak! Leterítjük a pokrócokat a földre, beizzítjuk a pipát. Régi közös élményekről kezdünk beszélni, észre sem vesszük, hogy rohamtempóban múlik az idő. A lustaság lassan begyűrűdzik a tisztásra és maga alá teper minket. Olyannyira, hogy a hideg miatt sem vagyunk hajlandók bemenni a sátorba. Kis idő múlva a csillagokat bámuljuk azon a kis lyukon ahol a sűrű lombkorona szétnyílik. Már senkit nem érdekel a pipa pontosabban maga a tárgy, és a füst sem csak a társaságra figyelünk és erre a különös érzésre, nyugalomra. Barack illat tölti be a levegőt, amit hamarosan szétfúj a hajnali szél. Ahogy ezt a kellemes nyugalmat szétfújja majd a holnapi készülődés, pakolás.
Legyőzöm a téli fáradságot, felállok a fotelből és leveszem a pipát a polcról.
Lázas keresés után megtalálom amire már nagyon vágytam azt a barackost dohányt…
Összerakom a pipát, begyújtom a szenet, és újra ott vagyok a Duna-parton a csillagos ég alatt.
| < Előző | Következő > |
|---|
© 2006 - 2010 Vizipipa.eu | Minden jog fenntartva.