Az a rémeset történt nagyjából két hete (az időérzékem nem túl jó), hogy kedves (?) barátunk (??) LukJani -lokális vízipipa atyaúristen- látogatóba érkezett ide Csömör kisvárosába, ahonnan még évszázadokkal ezelőtt (nagyjából a kréta kor környékén) emigrált el valami nagyon vidéki ismeretlen településre, Sopronba. Így tehát itt is nagyjából mindenki ismeri őt, aki számít, meg ő ismer még több embert, aki nem számít. De igazából most ez meg pláne nem számít, mert nem Jani szociális kapcsolatairől szeretnék írni, hanem arról, hogy volt olyan rendes, s legalább tíz éves baráti kapcsolatunknak köszönhetően megdobott egy frankó kis vízipipával, aminek én kifejezetten örültem, hiszen sosem gondoltam volna, hogy egyszer nekem lesz egy ilyenem. Ennek kapcsán pedig szépen el is beszélgettünk arról, hogyan ismerkedtem meg ezzel a remek szerkezettel, s hogy egyáltalán, mi a helyzet ma Magyarországon pipa téren.
Jómagam először talán jópár éve hallottam a vízipipáról egy ismerősömtől, s furcsa módon rögtön elég gyanakvóan kezdtem el nézni rá, amit ő természetesen rögtön megértett, s elnevette magát, mondván “Hülye vagy, ez nem zöld, hanem szinte teljesen ártalmatlan dohány”. Megértettem, jól hangzott, de errefelé, s úgy általában az én ismerettségi körömben nem nagyon lehetett találni vízipipát, mondjuk ki: marhára nem volt senkinek, s nem is tűnt úgy, hogy bárkinek hiányozna az életéből. Épp elég a sör, bor, pálinka, néhányaknak a cigi, netán a fű és / vagy egyéb drogok (a nem kívánt törlendő) az egészségünk rombolására, minek még egy újabb cuccal kínozni egyébként is túlterhelt szervezetünket. Érdekes legalábbis, hogy akkoriban (s talán sok helyen még most is) ezekkel a prekoncepciókkal álltak hozzá az emberek a témához, s csak néhány fiatal tudta pontosan, hogy mi is ez a vízipia, s hogyan is működik valójában. Ezzel a gondolattal aztán jó ideig le is tudtam magamban a dolgot, és egészen addig nem is kavargott vissza kicsiny agyacskám tekervényeibe, míg pár éve János barátunk (ez úgy hangzik, mintha valami rabbi lenne) elhívott Sopronba, hogy töltsem ott a Szilvesztert. Már korábban beszélgettünk róla, hogy valamelyik nyaralásáról (talán Egyiptom, ha jól emlékszem) hozott be pár vízipipát, s mesélt róla, mennyire frankó dolog is ez, úgyhogy azt reméltem, most végre láthatom élőben, hogyanműködik egy ilyen.
Emlékszem, Pesten brutális mennyiségű hó esett, emiatt a vonatok késve indultak, s maga az út is eléggé hosszúra nyúlt, viszont annál hangulatosabban telt. Az InterCity belsejében jó idő van, így kellemes nézni, ahogy kinn folyamatosan zuhog szép nagy pelyhekben a hó, ráadásul útközben sikerült félig kiolvasnom Philip K. Dick – Figyel az ég című remekművét, aminek a borítóján egyébként egy szép nagy szúnyog (vagy légy, vagy valami ilyesmi) található, ami annyira élethű, hogy később aztán János barátunk többször próbálta megölni légycsapóval, én meg csak néztem, hogy mit ütögeti ez az állat az én frankó kis könyvemet. Na, de ez megint kutyát-macskát nem érdekli, úgyhogy ugorjunk. A hosszú-hosszú út végén, ami tényleg annyira hosszú volt, hogy a közben leesett hó mennyiségéből ítélve azt hittem már minimum Oroszország belsejében vonatozunk valahol a tajgán, végül csak megérkeztem Sopronba, ahol pedig minden másnál több hó esett, s ráadásul vagy tíz fokkal hidegebb is volt mint Pesten. A lényeg, hogy aznap estéhez fűződik első igazi vízipipás élményem, amikor is Jani elmagyarázta, hogy tulajdonképpen a különböző dohányzás/pipázási szokások közül ez a legkevésbé ártalmas, s hogy az élvezeti értéke is messze a legjobb. Mert a füst átmegy a vízen, ami megszűri, nincs benne nikotin, tehát nem okoz függőséget, és egyébként is… mindenféle technikai dolog, amit azóta persze elfelejtettem, s most sem tudok, úgyhogy nem is írok erről mást, mert úgyis csak hülyeség lenne. Természetesen mindez igaznak is bizonyult: már maga a pipa előkészítési művelete is eléggé hangulatos volt, de a füst belégzésének könnyedsége, a tisztasága, a különböző gyümölcsös ízek rögtön megfogtak. Tetszett az is, hogy ez nem egy ötperces dolog, hanem bizony jó ideig ég és működik. Közben egy kis hangulatvilágítás, a kinti békés havazás, egy kis zene… megvolt a hangulata na!
Aztán teltek-múltak a hónapok, s a behozott pár vízipipából egyre több lett, s végül kialakult a ma általatok is ismert vízipipa.eu honlap és webshop, mely szépen kinőtte magát az ország legnagyobb és egyben legjobb, a témával foglalkozó oldalává. János barátunk tehát nem kis dolgot hozott itt össze, nem kevés munkával. Így amikor az én otthoni társaságomban is kezdtek páran érdeklődni a vízipipa után, s néhányakban már a vásárlás gondolata is érlelődött, bátran tudtam nekik ajánlani a webshopot. Arra viszont sosem gondoltam volna, hogy egyszer nekem is legyen egy saját pipám, mert egyszerűen nem éreztem úgy, hogy szükségem van rá. Aztán most betoppant Jánosunk, s miután körbejártuk a községet (s megittam pár sört, ő pedig nem, mert vezetett, haha), s átmentünk édesapja házához egy kicsit beszélgetni (még egy kis sörrel kísérve), nos, természetesen előkerült egy pipa is, ami legnagyobb meglepetésemre egy teljesen originál új cucc volt, amit ott bontottunk ki a helyszínen. Gyanútlanul, s kicsit viccelődve kérdeztem tőle, hogy annyira jól megy e már a bolt, hogy minden pipázáshoz bont egy újat, amire aztán csak egy sanda mosollyal válaszolt, s megkérdezte, hogy kellene e nekem ez a kis drágaság. Rögtön le is teszteltük természetesen, egy nagyon frankó mentás dohánnyal, amit annyira megkedveltem, hogy azóta a kedvencemmé vált, s természetesen ma már elmondhatom magamról: ha nem lenne vízipipám, mindenképpen vennék egyet. Egyszerűen annyira a baráti összejövetelek részévé vált, akkora hangulata van, s annyira jól is tud esni, hogy nincs mese, muszáj lennie egynek itthon. Persze a Jani egy alattomos szemétláda, mert tudta, hogy ezzel most jól megvette a lelkemet, s még a túlvilágon is különböző blogbejegyzéseket fogok neki írkálni. De én meg bosszúból elálítgattam a kocsiján mindent, amit értem. Haha.
Folytatása következik…
Dani
alias InGEN
| < Előző | Következő > |
|---|
© 2006 - 2010 Vizipipa.eu | Minden jog fenntartva.